Mechanikai Mérőkészülékek Gyára

Az intézmény profilja rendkívül sokrétű volt rengeteg terméket gyártottak egyszerre több területen is. 1904-ben már a mérőeszközök osztályán 2000 darab hő-, feszültség-, vízállás-, vízszintmérő és rugómérleg készült. A vállalat másik osztálya a fizikai, kémiai, elektrotechnikai laboratóriumok kísérleti műszereit gyártotta. Ezek eljutottak Olaszországba, Spanyolországba, Egyiptomba, Bulgáriába, sőt Dél-Amerikába is. A fizikai és a kémiai tanszerek gyártása, és javítása egyre nagyobb súlyt képviselt a különféle hőtechnikai műszerek mellett. Speciális műszerekkel látták el a selyemfonodákat, a MÁV mozdonyokat, a Ganz-féle hadihajókat stb. Foglalkoztak továbbá vetítőgépek és tartozékaik, fényképészeti eszközök, diavetítők, szikrainduktorok, röntgenkészülékek, kapcsolótáblák, Hertz-, Tesla-, Marconi-féle készülékek stb. előállításával.
Az első világháború után új alapokra helyezték a termelést. Az elektromosság terjedésével felmerült igényre, 1918-ban bevezették az elektromos mérőműszerek gyártását. A cég „vegyeskereskedés” jellege nem szűnt meg. 1920-tól gyártottak epidiaszkópokat, mozgóképes vetítőgépeket, az 1930-as években az idegennyelvű hangosfilmekhez magyar feliratnyomó gépeket. Külföldi licencek alapján színpadi világítóberendezéseket, reflektorokat készítettek. Az első felhő- és hullámvetítőket a Nemzeti Színházban ők szerelték fel. 1925-től beindult a repülőműszerek gyártása. A vállalat 1930-tól a magyar légierő részére nagy mennyiségben szállított műszereket, ellenőrző és hitelesítő berendezéseket. A gyárépületre 1941-ben felhúztak egy emeletet. A gyár élére hadiüzemi személyzeti parancsnok került.

A vállalat bekapcsolódott a Messerschmidt-programba. Alvállalkozóként a Weiss Manfréd gyár részére Bf 109 és Me 210 típusú repülőkhöz 1100 db műszerkészletet (fordulatszámmérő, olajhőmérő, víz-távhőmérő, benzin-, olajnyomás- és szívótér-nyomásmérő, légcsavarállásjelző, sebességmérő, magasságmérő, variométer, pilótairánytű, elfordulásjelző horizont) szállítottak. Megszerezték egyes német műszerek után-gyártási jogát is. A megnövekedett termeléshez a Bulcsú utcai részleget bővítették, és két műszakos gyártást vezettek be.

A profil az 1950-es évek elején bővült ki a pneumatikus automatikaelemek gyártásával.

Az 1975 utáni időszakban egy holland cégtől vásárolta meg az MMG-AM  a SAM-80 nevű rendszer licencét. Ennek Intel 8080 processzora volt, a processzor modulon kis kapacitású RAM tok és egy ROM számára szolgáló foglalat volt, lehetett memória bővítő modult is alkalmazni. Eredeti rendeltetése számítógép alá rendelt adatfogadó és beavatkozó terminál volt. Az MMG AM mikrógépes szoftver fejlesztői olyan programrendszert fejlesztettek hozzá, hogy nem túl nagy be- és kimenő jel esetén a feldolgozó szerepet is el tudja látni, alfanumerikus terminállal és nyomtatóval kiegészítve.

A gyártási és üzembe-helyezési eljárást drágította, hogy a hátlapon elhelyezett csatlakozókat a modul kiosztásnak megfelelően, “reppeléssel” kellett egymáshoz és a külső berendezések kábelrendezőjéhez csatlakoztatni. Fontos volt a rendszer továbbfejlesztése a mechanikai elemek változtatása nélkül: nagyobb sebességű, de utasítás szinten kompatibilis processzor alkalmazása (Intel 8085, vagy Z80), a modulok közötti kapcsolat nyomtatott hátlapon történjen, ezen legyenek fenntartva későbbi felhasználásra (pl. prioritásos interrupt, kezelés) fenntartott vezetékek. Korszerűbb integrált áramkörök kerüljenek beépítésre. A fejlesztő csapat az Intel 8085 mellett döntött, így erre épült a SAM 85 rendszer fejlesztése. Ezzel a rendszerrel számos feladatot tudtak tipizálni (pl. SZU-beli tartályparki rendszerek) és oldottak meg a rendszertervező mérnökök anélkül, hogy a szoftver fejlesztőknek feladata lett volna!

Telemechanikai állomások kifejlesztése (1974)? SZU-beli tartályparki és egyéb alkalmazások, Magyarországon az ADRIA távvezeték és a Szeged –Algyö gáz- és olajmező telemechanikai állomásai még a SZU számára fejlesztett telemechanikai állomással valósultak meg. (Ezeknek a magyarországi rendszereknek a központi TPAi típusú számítógépeit és azok szoftverét az MTA KFKI készítette és helyezte üzembe.)

1978-tól már csak mikroprocesszoros telemechanikai állomások készültek (SAM 80, majd SAM 85 modulokkal), ilyen modulokból készült központtal.

A MP8500, majd az MP8501 tervezése, gyártása, ezek a multiprocesszoros számítógépek Intel 8085 processzorral volt felszerelve és akár 8 processzorig is bővíthető számítógépek voltak. Nagyobb mennyiségű telemechanikai állomás feletti szinten a központi feladatok ellátására is alkalmasak volt.

Számítástechnikai Alkalmazási Főosztály tevékenysége

(Ivanyos Lajos vezetésével: MTA KFKI-ból jött át 1979 őszén)

PDP11 sorozatú, ill. ezekkel kompatibilis ESZR számítógépek alkalmazásával és a Nuovo Pignone licenc vásárlással, és új típusú alkalmazásokkal kapcsolatos fejlesztési, kísérleti, tervezési és üzembe-helyezési feladatokat kellett ellátnia. Ilyen volt például a Fővárosi Vízművek, az Ukrajnai kompresszor állomás, a Leningrádi Epoxigyanta gyár, a MÁV Hatvan – Miskolc Közötti Forgalom Ellenőrző (KÖFE) rendszere, A GOV Országos Telemechanikai Rendszere, a HTI megrendelésére mobil tüzérségi egységek irányításához tartozó hardver és szoftver fejlesztés. Kiemelt szerepe volt a Paksi Atomerőmű 3. és 4. blokkja adatgyűjtő rendszerének tervezésében és megvalósításában.

A Gáz és Olajszállító Vállalat (GOV) igényére az olasz Nuovo Pignone cégtől az MMG AM megvette egy 16 bites processzorral működő, fagyos környezetben is használható terepi terminál rendszer licencét. Ilyen NP terepi terminálokkal és MP8500 központtal valósult meg a Fővárosi Vízművek fővezetékeket ellenőrző rendszere, a MÁV Hatvan – Miskolc szakaszán létrehozott Központi Forgalom Ellenőrző (KÖFE) rendszer. NP terminálokkal és KFKI gyártású TPA 11440 központi számítógépekkel valósult meg a GOV öt körzeti adatkezelő rendszere (a központ Siófokon, ugyancsak TPA 11 sorozatú gépekkel épült meg).

A SZAFO összlétszáma 60 fő körül volt, ebből a berendezések üzemeltetésében és az adminisztratív feladatokban kb. 10 fő vett részt, a feladatokhoz 50 főre lehetett számítani. A legtöbb munkatárs egyszerre több munkában is részt vett. Voltak 3-5 fős csoportok valamint 6-10 fős csoportok (már itt is 10-nél több feladatban kellett közreműködni!). Voltak 10-40 fős csoportok is pl. a paksi munkák. A SZAFO egyidejűleg átlagosan  20 feladat megoldásával foglalkozott, egyes személyek átlagosan 2-3 feladat megoldásában vettek részt, de volt, hogy 4-nél több feladatban is kellett segédkezniük.

A mikrógépes szoftver fejlesztésekben egy-egy projektben 3-5 fő vett részt. Ha sok új részfeladat merült fel akkor 6-10 fő.
A hardver fejlesztésekben a típus hardver modulok fejlesztésével és korszerűsítésével foglalkoztak.

A multiprocesszoros MP sorozat alkalmazásaival és továbbfejlesztésével kb. 6 fős csoportban dolgozott.

Fejlesztések történtek a 16 bites, PDP kompatibilis SZM-4 számítógépre is.
Kisebb létszámú volt a tüzérségi feladatokkal foglalkozó csoport

Az egyes rendszerek elkészülte után az üzembe-helyezési munkákban mindenkinek részt kellett vállalnia.

A Paksi atomerőmű III-IV. blokkjában bevezetett számítógépes rendszerek fejlesztésében, a berendezések és szoftver gyári tesztelésben, a berendezések telepítésében, a hibák elhárításában, a szükséges módosítások elvégzésében, a próbaüzem lefolytatásában a SZAFO kb. 60 munkatársa vett részt Ivanyos Lajos irányításával.

A vállalat korábbi kiemelkedő tevékenységei:

Mérő műszerek, pneumatikus automatika elemek tervezése, gyártása

Gépkocsi műszerfalak készítése

Telemechanikai állomások, automatizált rendszerek tervezése, fejlesztése, gyártása

Szibériai gázliftes olajkitermelő rendszer automatizálása

Egyedi szoftver fejlesztésekkel készültek rendszerek a Fővárosi Gázműveknek, az Aluminiumipari Tröszt vállalatainak (Ajka, Almásfüzitő, Inota) és Csehszlovákiába és Bulgáriába is.

További napjainkban folytatott kiemelkedő tevékenységek (a teljes vállaltra vonatkoztatva):

kőolaj, földgáz és egyéb szénhidrogén csővezetéki irányítási rendszerek

villamos és hőerőművek irányítástechnikai rendszerei

közmű hálózatok irányítástechnikai rendszerei

tartályparki irányítástechnikai rendszerek

vegyipari és gyógyszeripari irányítástechnikai rendszerek

borászat, tejipar és egyéb iparágak mérési, vezérlési feladatai

az MMG AM Rt. által korábban megvalósított rendszerekhez tartalék-alkatrészek és műszerek szállítása

műszerek, alkatrészek szállítására beleértve a korábban gyártott műszerek kiváltó típusainak szállítását

áramlásmérési és rendszer tervezési feladatok megoldása műszerek, rendszerek szervizelése és karbantartása helyszíni szerelése, üzembe helyezés

áramlásmérők kalibrálása és hitelesítése

Mechanikai Mérőműszerek Gyára (MMG) első jogelődje a Marx és Mérei Tudományos Műszerek Gyára, mely 1902-ben alakult a Budapest, VI. kerület Aradi utca 60. szám alatt (1908. május 1-ig ez volt a telephely). Marx Ferenc 1900. július 15-én indította meg üzemét. Marx Ferenc kisiparos. Mérei Emil 1898-ban Ferenc József jubileumi ösztöndíjában részesült és párizsi tanulmányutat tett. Hazatérése után ő is bekapcsolódott a vállalkozásba, és a cég felvette a Marx és Mérei Tudományos Műszerek Gyára nevet.1925-ben a Légügyi Hivatal felszólítására programjukba vették a repülőműszerek előállítását, majd a 30-as évek közepétől nagy erőkkel fejlesztették fel a tanszerek, illetve optikai műszerek készítését. Az akkor már 300 fős vállalat 1938-ban felvette az Első Magyar Repülőműszergyár nevet is, s 1941-ben bekapcsolódtak a Messerschmidt-programba. 1942-ben a vállalaton belül két nagy egységet hoztak létre. A repülőműszergyárban csak „keresztény” alkalmazottakat és munkásokat foglalkoztattak, míg a másik részleg a hagyományos profilt gyártotta. Az új neve: „Marx és Mérei Tudományos-, Elektromos Műszerek és Feszmérők Gyára- Első Magyar Repülőműszergyár” lett. 1943-tól a repülőműszereket előállító gyár. 1943-ban Mérei család a cégből kilépett, mivel a vezetésben csak a Marx testvérek maradtak, felvette a „Marx és Marx Első Magyar Repülőműszergyár” nevet. A második világháború után, 1946-ban betagozódott a Műszaki Munkaközösség Termelő és Értékesítő Szövetkezetbe.

A gyárat 1948-ban államosították, és öt műszergyártó üzemet egybeolvasztva létrehozták a Mechanikai Mérőműszerek Gyárát (MMG). A be nem vallottan haditechnikai fejlesztéseket is ellátó MMG-hez 1955-ben hozzácsatolták az Irodakísérleti Vállalat Béke úti telepét, 1960-ban a Tűzvédelmi Berendezések Gyárát, 1962-ben a Medicor Légvédelmi Részlegét és 1964-ben a Hegesztő Készülékek Gyárát. Vidéki telephelyeket is létesítettek: 1967-ben a Szekszárdi Műszergyárat, 1973-ban Kecskeméten a Vezérléstechnikai Gyárat, 1979-ben a Tiszaalpári Gyáregységet.1975-ben az MMG bekebelezte a Méréstechnikai Központi Kutató Laboratóriumot, és felvette az MMG Automatika Művek nevet.

Az MMG Automatika Művekből időközben kivált, önálló vállalatként működik a volt bicskei, szekszárdi és Budapest, Illatos úti gyáregység, ezek:

• MMG Műszerszerviz Szolgáltató Kft
• WESZTA-T Ipari és Kereskedelmi Kft
• Horváth Holding Befektetési Zrt.

A fénykorban:

• MMG Automatika Művek Vezérigazgatóság Budapest, III. kerület Szépvölgyi út 41
• MMG Automatika Művek Vezérléstechnikai Gyáregysége Kecskemét, Izsáki út 8. (1973)
• Tiszaalpári Gyáregység (1979)
• MMG Automatika Művek Irányítástechnikai Gyáregységei Budapest, III. kerület Szépvölgyi út 41.
• MMG Automatika Művek Automatika Berendezések Gyára Budapest, IX. kerület Illatos út 7.
• MMG Automatika Művek Kutató-és Fejlesztő Intézete Budapest, XIII. kerület Rokolya utca 1-13.
• MMG Automatika Művek Műszergyára Szekszárd, Rózsamáj dűlő. (1967)
• MMG Automatika Művek Gázautomatikai Gyáregysége Bicske, Budai utca 2.

1942-ben Mivel a HM újabb szállításokat követelt a Messerschmidt-programon kívül, és a gyárat a löveg-műszergyártásba is bekapcsolták, további bővítés volt szükséges. 2,4 millió pengő kölcsönért folyamodtak, megvásárolták a XIII. kerület Szekszárdi út 19-25. szám alatti, egyemeletes „Lőwi Rudolf Mechanikai Szövőgyár Rt.”-t. Ott helyezték el az alkatrészgyártást, felületkezelést, irodákat, raktárakat, nyersanyagokat, előszerelést.

Az 1980-as években önmagában érdekesnek mondható, hogy egy vállalat ennyire sok lábon áll (ld. kiemelkedő projektek, tevékenységek) vagyis, hogy ennyire széles választékban gyártottak különféle termékeket. Az egyik legnagyobb projektnek Paksi atomerőmű III-IV. blokkjában bevezetett számítógépes rendszerek tűnik, ami önmagában is érdekes hiszen egy atomerőműről van szó valamint az, hogy ezt magyar cég végezhette el és nem külföldi. Ebben a projektben 40 fő vett részt. Pár érdekes adat ezzel kapcsolatban: A III. és IV. blokk segédüzemi rendszere SAM 85 elemekből készült. Az ezekhez a blokkokhoz megrendelt adatgyűjtő rendszer SAM-E konfigurációkban a bejött információt időbélyeggel kellett ellátni, a felsőbb szint felé az információ továbbítást fel kellett gyorsítani. A multiprocesszoros rendszerben is nagyobb integráltságú elemek alkalmazására kellett áttérni (MP8501).

Az adatgyűjtő rendszer munkái során (1983-86): blokkonként 21 db Adatfogadó SAM-E terminál. 4 db Jelzésfogadó SAM-E terminál, egy 8 processzoros Adatkezelő MP 8501 koncentrátor, egy 5 processzoros Eseménykezelő MP 8501 koncentrátor egy 7 processzoros MP 8501 Adatbázis és perifériakezelő központ, valamint 9 darab 4 processzoros MP 8501 Megjelenítő kezelő került üzembe helyezésre. Blokkonként 81 darab Intel 8085 processzor került felhasználásra.

Adatok beolvasása: Egy-egy blokknál 2688 mérés adatát kellett beolvasni, közülük 209-et egy másodpercenként, 433-at csak egy óránként (a többit 6, vagy 12 másodpercenként). Az egyszerű állapotjelzések száma 4022, az azonnali reagálást igénylő jelek száma 576 volt, a 37 fékező rúd helyzetét rudanként egy négy bites szám jelezte.

Az MMG Automatika Művek felszámolása után az új épületrész és az épületek többsége, valamint a műhelycsarnokok lebontásra kerültek. Helyükön lakóházak épültek. Ez a világos színű épület, az oldalán levő emléktábla és néhány utcanév őrzi a terület valamikori rendeltetését.