Berceli Tibor
Az egyetem elvégzését követően a Távközlési Kutató Intézetben (TKI) dolgozott, előbb mint kutatási csoportvezető, majd rövidesen osztályvezetői, később főosztályvezetői beosztásban. A Mikrohullámú osztály vezetőjeként a mikrohullámú nemlineáris, aktív áramkörök elméleti és kísérleti vizsgálatával, valamint a felületi hullámterjedés, parametrikus effektusok, a zajcsökkentés és egyes távközlési rendszertechnikai kérdések kutatásával, fejlesztésével foglalkozott; eredményeivel hozzájárult a nagytávolságú, nagykapacitású mikrohullámú rádiórelé összeköttetések kifejlesztéséhez és gyártásba viteléhez.
A Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Karán 1962-ben kezdett oktatni félállású adjunktusként. Megszerzett műszaki tudományok doktora fokozata (1965) alapján 1970-től címzetes egyetemi tanárként, majd 1995-től magántanárként végezte oktatói munkáját.
1996-tól a BME Mikrohullámú Híradástechnika Tanszékének (amelyet utóbb Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék (HVT) név alatt egyesítettek az Elméleti Villamosságtan tanszékkel) lett főállású munkatársa tanárként és kutatóként. Itt a mikrohullámú fotonika területén kutatott és ért el eredményeket (a mikrohullámú erősítők és oszcillátorok optikai szabályozása, a fényhullámú-mikrohullámú kombinált fázisdetekció és a fáziszárt hurkos optikai frekvencia-stabilizálás terén).
Oktatott témái nagyrészt saját kidolgozásúak (Mikrohullámú áramkörök; Mikrohullámú aktív áramkörök; Optikai-mikrohullámú áramkörök és rendszerek; Távközlési alkalmazási kérdések; Optikai távközlés, optikai hálózatok és hálózatelemek).
Számos külföldi kutató helyen kutatott vagy oktatott rövidebb-hosszabb ideig: a New York-i Polytechnic Institute of Brooklynon (1964); University College Londonban (UCL) (1986); a Drexel Egyetemen, Philadelphiában vendégprofesszor (1988/89); a Hamburgi Műszaki Egyetemen előadás egy szemeszteren át (1991); a japán Osakai Egyetemen, illetve a francia Grenoble-i Egyetemen vendégprofesszor (1992, ill. 1994); előadott a finnországi Helsinki Műszaki Egyetemen (2001); majd az ausztráliai Sydney-i Egyetemen (2004). Kutatásait 2000-től 4 éven át Széchenyi professzori ösztöndíj támogatta.
Kutatási eredményeiről közel 400 nemzetközi és hazai publikációban és konferencia-előadáson számolt be. Megjelent 6 könyve (közülük több angol nyelven). Találmányait 26 hazai és számos külföldi szabadalom védi.
Sok évtizede tagja a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Távközlési Tudományos Bizottságának, valamint az URSI (International Union of Radio Science – Nemzetközi Rádiótudományi Unió) Nemzeti Bizottságának. Éveken át tagja volt a Híradástechnikai (utóbb Hírközlési és Informatikai) Tudományos Egyesület (HTE) Elnökségének.
Az IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers – Villamos- és Elektronikai Mérnökök Szervezete) „Life Fellow” fokozatú tagja; az IEEE Microwave Theory and Techniques Society (Mikrohullám Elmélet és Technológia Társaság) „Speakers Bureau” (előadói fokozatú) tagja. Tagja az EuMA-nak (European Microwave Association – Európai Mikróhullámú Társaság) és az OSA-nak is (Optical Society of America – Amerikai Optikai Társaság).
Díjai: IEEE Premium Awards (IEEE, London, 1961); Virág–Pollák-díj (HTE, 1965); Állami Díj (magyar állam, 1980); MIKON Award (Microwave and Radiolocation Foundation – Mikróhullámú és Rádiólokációs Alapítvány, Varsó, 2002); EuMA Distinguished Service Award (EuMA, 2006); Pro Facultate díj (BME, 2012); IEEE Microwave Career Award – életmű díj (2016).
Létrehozva: 2024.07.04. 23:24
Utolsó módosítás: 2024.07.04. 23:24