Dibuz Sarolta

A villamosmérnöki diploma megszerzése után a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) egyetemi doktori címet is szerzett és egyben Köztársasági aranygyűrűt kapott. Először a Központi Fizikai Kutató Intézetben (KFKI) kezdett kutatóként dolgozni. 1994-ben kandidátusi fokozatot szerzett kommunikációs protokollok témakörben.

1997 óta az Ericsson Magyarország Kft. kutatás-fejlesztési részlegén dolgozik. Kiépítette az Ericsson tesztelési kutató laboratóriumát, majd vezeti az ebből kialakuló Tesztelési Tudásközpontot. Feladatuk: tesztelési megoldások kidolgozása az Ericsson által világszerte készülő szoftverek bevizsgálásához, minősítéséhez.
1998-tól több éven át képviselte az Ericssont a European Telecommunications Standards Institute (ETSI) teszteléssel foglalkozó testületében. Az Ericsson stockholmi központjában is vezetett tesztelési projekteket. Később az Ericsson több szoftver termékének magyarországi fejlesztését vezeti, köztük az Ericsson hálózat menedzselő rendszerének több elemét. Az Ericsson távközlési analitika rendszerének fejlesztésén operatív vezetőként dolgozik.

2018-ig részmunkaidőben a BME Távközlési és Médiainformatikai Tanszékén (TMIT) volt docens. Több doktorandusz hallgató témavezetését is ellátta. Kiemelt szakterülete a kommunikáló osztott rendszerek tesztelése, kommunikációs protokollok modellezése.

A MTA Távközlési Tudományos Bizottság (TTB) (korábban Távközlési Rendszerek Bizottság) tagja. Az International Federation for Information Processing (IFIP) Hálózati kommunikációval foglalkozó munkacsoportjának magyarországi képviselője volt több mint 20 évig.

Kitüntetései: Kalmár-díj (NJSZT, 2001); Puskás Tivadar-díj (Hírközlési és Informatikai Tudomány Egyesület (HTE), 2003).