Várkonyi-Fekete István

1952-1956 között az alumínium-, a színesfém-, az építő- és a kohóiparban tervező mérnök. Ezt követően 1962-ig tudományos munkatárs a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME). 1962-től 1987-ig a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola (BDGMF) tanszékvezető főiskolai tanára. 1988-tól a Pénzügyi és Számviteli Főiskola (PSZF) intézetigazgató tanára egészen 1990-ig, nyugállományba vonulásáig.

Nevéhez fűződik matematika és a számítástechnika tárgyak integrálási kísérlete. Ebből a témából írta és védte meg 1987-ben kandidátusi disszertációját. A BDGMF-en az 1986/87 tanévtől a hallgatók a matematika órákon programozási példákkal is foglalkoztak, míg a számítástechnika órákon a vonatkozó matematikai alapokkal is megismerkedtek. Egyes matematika-fejezetekhez a megfelelő algoritmus folyamatábrába foglalása is hozzátartozott; e folyamatábrák alapján a hallgatók – a gyakorlat órákon – programokat írtak.

1991-ben oktatáspolitikai szakértő lett a Budapesti Fővárosi Önkormányzatnál. A Keresztény Pedagógus Társaság alapító tagja és első elnöke. Ezután Zalaszentlászlón a Mindszenty József Római Katolikus Általános Iskola első igazgatója, majd a Közép-dunántúli Tankerületi Oktatási Központ igazgatója. 1994-től a Balaton Akadémia és a Gábor Dénes Főiskola (GDF) tanára.

Pályafutása során oktatott elektrotechnikát, fizikát, matematikát, automatizálást, számítástechnikát, magyar történelmet, valamint Bibó István életművének kutatása nyomán politológiát. Megjelent 15 könyve, döntő többségben tankönyvek, és kb. 30 közleménye.

Munkássága során II. fokozatú akadémiai jutalomban részesült, megkapta a Gépipar Kiváló Dolgozója, az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, a Kiváló Munkáért kitüntetéseket, a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet, a Magyar Köztársaság ezüst érdemkeresztjét, 2001-ben pedig a Bibó István Emlékérmet.