Gécseg Ferenc

1962-től a szegedi József Attila Tudományegyetemen (JATE) bejárja az egyetemi ranglétra fokozatait: gyakornokként kezdi, 1967-ben megvédi a matematikai tudomány kandidátusi, 1976-ban akadémiai doktori értekezését; 1977-től egyetemi tanár. Az MTA Matematikai Bizottságának, az Informatika- és Számítástudományi Bizottságnak és a Szegedi Akadémiai Bizottságnak tagja 1987-től az MTA levelező, majd 1995-től rendes tagja. 1994-től a Finn Tudományos Akadémia tagja.

A JATE Számítástudományi Tanszékének alapító tagja. 1975-től 1993-ig (Kalmár László utódjaként) a Számítástudomány Alapjai Tanszék vezetője. 1987-től 1990-ig a JATE Természettudományi Karának dékánja. 1990-től az akkor megalakult Informatikai Intézetében dolgozik; utoljára a Számítógépes Algoritmusok és Mesterséges Intelligencia Tanszék professzoraként. Alapító tagja az Informatikai Doktori Iskolának. A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) emeritus professzora.

Fő kutatási területe az automataelmélet és az univerzális algebra. A véges automaták elméletéről szóló könyve megalapozza a számítógép-tudomány automatákra vonatkozó részterületét. Több mint nyolcvan tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője; ebből hét könyv, könyvfejezet, illetve könyvszerkesztés.

Finnországban háromszor vendégprofesszor: Turkui Egyetem (1974–1975), Tamperei Műszaki Egyetem (1978), Finn Tudományos Akadémia (1992–1993).

Kitüntetései: Grünwald Géza-díj (1966); Akadémiai Díj (1980); Kalmár László-emlékérem (1982); Szele Tibor-emlékérem (1990); Szent-Györgyi Albert-díj (1995); Pro Universitate díj (SZTE, 2004); Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje (2007); Kalmár-díj (NJSZT, 2008).