Gémes Ferenc

1953-tól a Sztálinvárosi Vasmű (későbbi nevén: Dunai Vasmű) Igazgatóságán beruházási feladatokat látott el. 1954-től a Nagyolvasztó Gyáregységnél a Műszaki Osztály vezetője, később anyagellátási és termelési üzemvezető volt. A kohói adagolási rendszer matematikai-statisztikai vizsgálatait a Kohászati Lapokban jelentette meg.

1958-tól a Dunai Vasmű (DV) Kibernetikai Bizottságának tagja, 1960-1970 között a DV Szervezési Osztályon belül működő Operációkutatási Csoport vezetője volt, ahol a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE) végzett első öt (programtervező) alkalmazott matematikusból négy itt kezdett dolgozni (közülük Fidrich Ilona Kalmár László tanársegédje, majd aspiránsa volt). Az M-3, később más, Budapesten működő számítógépeken programozott munkák eredményeit az Operációkutatási Közlemények sorozatban adták közre.

Az Operációkutatási Csoport munkatársai készítették az első hazai vaskohászati alkalmazásokat. A Csoport legelismertebb munkája a DV évi 100.000 darabos meleg- és hideg hengerműi rendeléseinek gyártásba sorolási és termeléskövetési feladatait támogató széleskörű adatfeldolgozási rendszer volt, amely a raktárakba kihelyezett könyvelőgépek lyukszalagjaira épült, és az ELLIOTT 803/B, később az IBM 1440 számítógépeken futott. – Sikertelen számítógép-vásárlások után a Csoport megszűnt; a meleg- és hideg hengerműi rendelésállomány feldolgozását a Szervezési Osztály budapesti intézetek, jórészt az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) szakembereinek bevonásával folytatta.

Az 1971/72 tanévtől Dunaújvárosban a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem (NME) Kohó-és Fémipari Főiskolai Karán (KFFK) induló rendszerszervező üzemmérnök képzés egyik kezdeményezője, megalapítója és kidolgozója volt. Később megkapta a főiskolai tanár címet, majd nyugdíjazásáig a Főiskola Kar Szervezési és Számítástechnikai Osztály vezető-helyettese volt.

1978-ben számítástechnika szaktudományból a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (MKKE) közgazdaságtudományi doktorátust szerzett. – 1980-ban kiadott Adatfeldolgozás c. tankönyvéből több főiskolán és egyetemen oktattak.

1990-es nyugdíjba vonulásáig, rendszerszervezési munkákban vett részt a Csepeli, a Diósgyőri és az Ózdi Kohászati Üzemeknél, valamint a Bakony Művekben és a Hódgépnél. Később a NOTO Országos Számítógéptechnikai Vállalat (NOTO OSZV) megbízásából programcsomagok R-gépekre való adaptációját végezte.

Az NJSZT egyik alapító tagja, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) országok Számítástudományi Albizottságának magyar tagja volt.