Jánosi Marcell

1951-től a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Matematika Tanszékén volt óraadó demonstrátor. 1954-től a Telefongyár technológia fejlesztési osztályán dolgozott.
1955-ben a Kohó és Gépipari Minisztérium (KGM) Híradástechnikai Igazgatóságán csoportvezető mérnökként új technológiai eljárások célkitűzéseivel és bevezetésével foglalkozott.
1957-ben a Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) főtechnológusa volt. Közben különböző tervezéseket vállalt; felépített egy saját tervezésű automatákkal berendezett gyémánt fúrására szolgáló üzemet.

1960-tól a BRG főkonstruktőrként magnótechnikával kezdett foglalkozni. Első munkája a Calypso magnetofon, melyből kb. 30-féle típust terveztek.
1965-ben fejezte be levelező tagozaton a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (MKKE) tanulmányait.

1970-től számítástechnikával kezdett el foglalkozni. Irányította a lyukszalagos gépek kiváltására az SLK-4 típusú kazettás adatrögzítő, az EC 9006-os kazetta-mágnesszalag konverter, a MCD típusú mikro floppy, az ABC 80 típusú svéd PC-hez kazettás adattároló, az MC 3810 típusú adattároló (Commodore, Sinclair, Atari, Acorn PC-khez), a Fokgyem plotter gyártását.

Alkotásai közül kiemelkedik az MCD típusú mikro floppy, a 3,0”-os, úgynevezett kazettás floppy. Szabadalmat nyújtott be egy új adattárolóra, az úgynevezett kazettás lemezre (vagy, ahogy akkoriban nevezte, hajlékony merevlemezre).
A magyar hardveripar Rubik Ernőjének nevezett Jánosi Marcell a korát évtizedekkel megelőző, 3 hüvelykes floppylemezzel örökre beírta magát a számítógépes perifériák történelmébe.

A magnetofontechnika hazai fejlesztésében végzett munkásságáért 1975-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Állami Díj II. fokozatát (megosztva Hegyi Mihállyal, Kutassy Imrével, Machala Gáborral, Somlai Csabával és Zártos Alajossal).