Julesz Béla (Bela Julesz)

Villamosmérnöki pályáját a Távközlési Kutatóintézetben kezdte. 1956-ban védte meg doktori értekezését, melynek témája a mikrohullámú rendszerek és a televíziójel elmélete volt.

Ezt követően az Egyesült Államokban, a Murray Hill-i Bell Laboratórium munkatársaként érdeklődése az agyi képfeldolgozás irányába fordult.

1960-ban az ún. random-dot stereograms (véletlen-pont sztereópár) kidolgozásával olyan új felfedezést tett, mellyel gyökeresen megváltoztatta a térlátásról alkotott eddigi nézeteket, és új, hatékony eszközt adott a modern látáskutatás, az alakfelismerés és a textúra képfeldolgozó rendszerek kezébe. 1982-es Texton-elméletével definiálta és modellezte az emberi textúra-észlelés első- és másodrendű statisztika alapján működő megkülönböztető elemeit, amelyeket azután számítógépes képfeldolgozás során is lehetett alkalmazni.

1989-ben visszavonult a Bell Laboratóriumból, és a Rutgers Egyetemen (Piscataway, New Jersey, USA) kezdett tanítani. Itt látáskutató laboratóriumot (Laboratory of Vision Research) is alapított, amelyben igazgatóként dolgozott haláláig.

Eredményeit több mint 200 tudományos közleményben adta közre. 1971-ben publikálta alapvető, azóta is nagy hatású könyvét “Foundations of Cyclopean Perception” címmel a két szem képét egyesítő emberi térlátásról. A “Dialogues on Perception” (Dialógusok az észlelésről) című 1995-ben megjelent könyve 2000 óta magyar nyelven is olvasható.

1983-ban “Genious Grant” (“MacArthur Fellowship”) kitüntetést kapott (MacArthur Alapítvány, Chicago). Választott tagja volt 1980-tól az Academy of Arts and Sciences-nek (Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia, USA); 1987-től a National Academy of Sciences-nek (NAS – Amerikai Tudományos Akadémia, USA). 1983-tól a Magyar Tudományos Akadémiának is tiszteleti tagja volt.