Klatsmányi Árpád

1947-től a TUNGSRAM tervező mérnökként dolgozott. 1949-től átkerült a gyár kutatólaboratóriumába. 1951-től a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) meghívott előadója, 1952-től tanszékvezető docense, később címzetes egyetemi tanára. 1956 után a forradalomban való szerepe miatt az egyetemről elbocsátották.

Kiváló elméleti tudású és gyakorlati érzékű gépészmérnökként lett az 1960-as években a hazai elektronikai ipar egyik vezéregyénisége. Számítástechnikai tevékenységét 1959-ben az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában (EMG) kezdte, fejlesztésirányító műszaki titkári beosztásban. Feladata a mérőkészülékek gyár fejlesztési főosztálya egyes laboratóriumainak ellenőrzése és szakmai tanácsadás volt. Ezen időszakban indult meg intenzíven a magyar félvezető kutatás.
1960-ban, egy londoni kiállításon tudatosodott benne, hogy az analóg méréstechnikát felváltotta a digitalizált mérőeszközök világa. Hazatérte után létrehozta a Digitálisrendszer-Fejlesztési Csoportot, és kezdeményezésére kollégáival számos új digitális eszközt készítettek. Első alkotása az EDS 1000, -4000, -6000, illetve -9000 elnevezésű elemeket tartalmazó tranzisztoros, logikai építőelem-család volt: ezzel valósították meg Budapesten a Nagykörúti kereszteződésekben a zöldhullámot. Ezután 5 hónap alatt, 1965-ben kidolgozták és sorozatban gyártották az (1960-as években Európa-szerte újdonságnak számító) HUNOR elektronikus asztali számítógép-családot. Az általuk kifejlesztett EMG 830 moduláris számítógép az első teljes mértékben hazai fejlesztésű elektronikus számítógép volt, melyből 10 példányt gyártottak és helyeztek üzembe. Moduláris felépítése megfelelt az akkori technikai világszínvonalnak. 1968-ban jelent meg az EMG egy folyamatszabályozó géppel; ugyanebben az évben az EMG vezérigazgatója elfogadta a számítógép gyártási programot.

Vezető szerepet játszott az ESZR keretében készülő R10 számítógéphez vásárolt első francia CII 10010 licenc honosításában is, azonban 1970-ben a fejlesztési és gyártási jogot a Videoton kapta meg. Emiatt a 130 fős Klatsmányi laboratórium létszáma drasztikusan lecsökkent, vezető szakemberei nagyrészt más cégekhez igazoltak át. Az 1980 közepén gyakorlatilag megszűnt az EMG számítástechnikai tevékenysége.

Ismereteink szerint 1975-től számítástechnikai főosztályvezetőként dolgozott a Kohó- és Gépipari Minisztérium (KGM) Műszaki Tudományos Tájékoztató Intézetében (MTTI). Közben bel- és külföldön különböző szakértői megbízásoknak tett eleget. 1983-ban nyugdíjazását kérte, amikor is számítástechnikai magánvállalkozásba kezdett, melyben a 2000-es évek elejéig volt aktív. Emellett éveken át a BME és a Mérnöki Továbbképző Intézet óraadó tanára volt; megkapta a BME címzetes egyetemi tanára címet is.

1961-1976 között az International Electrotechnical Commission (IEC) Elektronikus mérő-készülékek szekció 6. munkabizottság titkára. 1993: a Jedlik Ányos Társaság alapító tagja. – 21 elfogadott szabadalma volt.

Kitüntetései: Oktatásügy Kiváló Dolgozója (BME, 1956); Munka érdemrend ezüst fokozata (1964); Eötvös Lóránd-díj (oktatási miniszter, 1993); Kalmár-díj (NJSZT, 1996).