Ladó László

1952-1963 között a Pénzügyminisztérium (PM) főrevizora volt.

1963-től a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék, később a BME Társadalom- és Gazdaságtudományi Intézet Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék egyetemi docense, 1971-től egyetemi tanára, majd 1978-1984 között a Tanszék vezetője; 1992-től emeritus professor volt.

Üzemgazdaságtani és logisztikai kutatásokkal, a vállalati szervezés és számvitel, illetve az anyagmozgatás rendszerelméleti kérdéseivel, elsősorban a termelési folyamatok mozgatási elemeinek optimalizálásával, ezen elemek gépesítésének rendszerelméleti kérdéseivel, a távolsági szállítás gazdasági hatásaival foglalkozott. Nevéhez fűződik az új költség-elszámolási eljárás és az üzemi rezsiköltségek új elemzési eljárásának kidolgozása és bevezetése.

1954-től Magyarországon elsők között vizsgálta egy műszaki-gazdasági információs rendszer, s ezzel összefüggésben egy elektronikus géppark megvalósításának lehetőségeit. 1960-as évek elejétől jelentős szerepet vállalt „Az igazgatási és ügyviteli munkáknak a digitális technika eszközeivel történő automatizálása” című koncepciótervezet, valamint az elektronikus adatfeldolgozás hazai irányelveinek előkészítésében.

Edelényi Lászlóval együtt a hazai fejlesztésű EDLA célszámítógép megépítésének egyik kezdeményezője (a számítógép neve az ő nevüket idézi).

1957-ben lett a közgazdaságtudományok kandidátusa, majd 1969-ben közlekedéstudomány doktora. Számos könyv szerzője.

Kitüntetése: Bartók Nagy András-életműdíj (Magyar Könyvvizsgálói Kamara, 2005).