Madarász László

1971-től nyugdíjazásáig a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola (GAMF – utóbb a Neumann János Egyetem GAMF Kara) oktatója. A digitális áramköri ismeretek bevezetése, oktatása volt a feladatköre; önállóan fejlesztette a tantárgycsoportot (Digitális technika, Digitális rendszertechnika, Mikroprocesszor ismeretek, Mikroelektronika, Mikrovezérlők alkalmazása, Digitális áramkörök fejlődése). Kidolgozta a tematikákat, az előadási és gyakorlati anyagokat, mérési feladatokat, megírta a tantárgyak jegyzeteit, oktatási segédleteit.
1980-ban avatták egyetemi doktorrá, a Számítógépek és perifériák tudományterületen

A számítástechnika, informatika hardver oldalával foglalkozott. Oktatói munkája mellett elismert szakírói tevékenységet is folytatott, rendszeresen publikált az Elektronet, a Rádiótechnika, az Automatizálás, a Korszerű Technológiák folyóiratokban, cikkei jelentek meg az Elektrotechnika, az Új Alaplap és más kiadványok oldalain is. Több, mint 500 publikáció és oktatási anyag fűződik nevéhez.

1984-2012 között az Elektrotechnika és Kibernetika Tanszék (később Szakcsoport) vezetője. Az 1970-es években a számítástechnika ágazat, majd 1989-ben a műszaki informatika szak bevezetésének aktív szereplője. Megszervezte és kezdetben vezette az Informatika Tanszéket. 1993-tól főigazgató-helyettes, 1994-1995 között főigazgató volt. 60 Tudományos Diákköri (TDK) dolgozatot, 300 szakdolgozatot konzultált.

Két szakkönyve, 484 szakcikke, 137 tankönyve, jegyzete, oktatási segédlete jelent meg; szakírói tevékenységét nyugdíjasként is folytatta.

Elismerései: Kiváló Munkáért kitüntetés (1978, 1985), Szakszervezeti Munkáért ezüst emlékérem (2007), Pedagógus Szolgálati Emlékérem (emberi erőforrások minisztere, 2012), főiskolai kitüntetések, Műszaki Könyvkiadó szerzői nívódíj (1987), Rádiótechnika Év Szerzője díj (1998).