Monos Emil

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) elvégzése után a Humán Élettani Intézetbe került; 1983-ban ott lett egyetemi tanár. 1990-től egy évtizeden át az intézet igazgatója volt. Emellett 1995-2000 között betöltötte az Egyetem oktatási rektorhelyettesi tisztségét is. Időközben 2 éven át vendégprofesszorként dolgozott a Medical College of Wisconsin Élettani Intézetében (Milwaukee, USA). 1995 és 2017 között az SOTE Doktori Iskolája keretében vérkeringésélettani PhD-képzési programot irányított, és 2000-2005 között az Elméleti Orvostudományi Doktori Iskolát is vezette. Az MTA Orvosi Tudományok Osztálya az akkor újonnan alakult Orvosi Informatika Munkabizottság elnökévé választotta.

Egyik ötletadója és fő szervezője volt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel (BME) közösen indított orvosbiológiai mérnök képzésnek, rektori megbízottként részt vett a szakbizottsági munkában, amelyben haláláig alelnökként képviselte az SOTE-t (később Semmelweis Egyetem (SE)). (2019-től mindezek emlékét a kiemelkedő orvosbiológiai mérnök hallgatók számára alapított Monos Emil ösztöndíj őrzi.)

Tudományos kutatóként maradandó alkotott: nevéhez fűződik a vérkeringési rendszer fontos biomechanikai és elektrofiziológiai sajátosságainak és szabályozási mechanizmusainak rendszeranalízise, gravitációs terheléshez való adaptációs mechanizmusok felismerése; a vénás vérkeringés élettanának világviszonylatban is egyik kiemelkedő szakértője volt. Korán felismerte a számítástechnika szerepét az egészségügyben és orvosbiológiában: úttörőként szorgalmazta a számítógépek és fiziológiai műszerek együttműködését, valamint a nemlineáris irányítási modellek használatát. (Éveken át sikeres és eredményes kutatások keretében együtt működött a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Automatizálási Tanszéke és a University of Pennsylvania Bockus Kutató Intézete munkatársaival.)

1998-tól főszerkesztője volt az Acta Physiologica Hungarica periodikának; 2015-től pedig tiszteletbeli főszerkesztő volt. Publikációinak száma mintegy 460, tankönyv-kiegészítő egyetemi kismonográfiáinak száma 6 (2 angol nyelven).

A Magyar Élettani Társaság főtitkára, illetve elnöke volt 8-8 éven át, majd 4 évig az etikai bizottság elnöke. A Nemzetközi Kórélettani Társaság IV. Világkongresszusának szervező elnöke volt Budapesten 2002-ben, ahol is 4 évre megválasztották a társaság elnökének, majd pedig örökös tiszteletbeli vezetőségi tagjának. Tagja volt sok más mellette a Magyar Biológiai Társaságnak, a Magyar Orvostörténeti Társaságnak. Választott tagja több európai akadémiának, akadémiai társaságnak (London, Salzburg, Brüsszel) és számos más nemzetközi tudományos társaságnak.
A Magyar Ösztöndíj Bizottság Egészségtudományi Szakkollégiumát 18 éven át elnökölte; és 2011-ig elnöke volt az MTA Orvosi Informatikai Munkabizottságnak, valamint az MTA Tudományetikai Bizottságának.
1974-96 között az NJSZT Orvos-biológiai Szakosztályának vezetőségi tagja. 1970-76 között rendszeres előadója volt a Neumann Kollokviumoknak (12 előadás!). 2015-ben NJSZT életmű díjban részesült.

Legfontosabb elismerései: Jendrassik Ernő emlékérem (SOTE, 1978); Kiváló Oktató (SOTE, 1984); Kiváló Munkáért (Egészségügyi Minisztérium, 1989); Kiváló Tudományos Diákköri Nevelő (SE, 1993); Szent-Györgyi Albert-díj (oktatási miniszter, 1995); Batthyány-Strattmann László-díj (egészségügyi miniszter, 2001); Rácz Sámuel-emlékérem (Magyar Élettani Társaság, 2003); Akadémiai Kiadó Nívódíja (Akadémiai Kiadó, 2006); Magyar Érdemrend középkeresztje (magyar kormány, 2015). Továbbá: Weszprémi István Emlékérem (Magyar Orvostörténelmi Társaság); Életmű Díj (Szerb Élettani Társaság); Pro Universitate Díj (SE); Pro Facultate Díj (BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar). Az SE Szenátusa 2018. május 31-i ülésén Dr. Monos Emil professor emeritusnak ítélte a Semmelweis Ignác Jutalomdíjat.