Petőfi Sándor János

1955 és 1964 között debreceni és budapesti középiskolákban tanított.

1964-től 1969-ig az MTA Számítástechnikai Központja és Nyelvtudományi Intézete munkatársa volt. 1969-től előbb a Göteborgi (Svédország), majd a Konstanzi Egyetemen (Németország) folytatott kutatómunkát. 1972-ben kapott professzori kinevezést a Bielefeldi Egyetemre (Németország). 1989-től nyugállományba vonulásáig a Maceratai Egyetemen (Olaszország) a nyelvfilozófia professzora volt.

Eredményeit jól jellemzi, hogy 80. születésnapja tiszteletére összeállított, eddigi legteljesebb bibliográfiája sok száz, túlnyomórészt vezető nemzetközi folyóiratokban és kiadóknál publikált írást tartalmaz.

Kapcsolata a hazai tudományossággal töretlen volt. A rendszerváltozást követően különösen nagy intenzitással kapcsolódott be a hazai és a határon túli magyar szövegnyelvészeti kutatásokba. Nemzetközi hírű nyelvész, szemiotikus, a szövegnyelvészet, valamint a számítógépes nyelvészet úttörője.

A Janus Pannonius Tudományegyetem (JPTE), a Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) és a Torinoi Egyetem díszdoktorává fogadta. Az MTA 2007-ben választotta külső tagjává.