Striker György

Az egyetem elvégzése után, 1938-tól 1948-ig az Egyesült Államokban élt, ahol először nehezen kapott állást (elektronikus műszerek javításával, szervizelésével kezdte). Később különböző kutatóintézetekben dolgozott. Többek között a poligráf, az ún. hazugságvizsgáló készülék mérőérzékelőinek kifejlesztésében és az első hordozható közép- és rövidhullámú világvevő rádiókészülékek elkészítésében vett részt.

1948-ban az Orion Rádiógyár vezetése hazahívta vezetőnek, és hamarosan a gyár főmérnöke lett. Itt kezdte meg hazai műszer-fejlesztő pályafutását.

1950-ben kezdeményezte a sashalmi Elektronikus Mérőkészülékek Gyárának (EMG) megalapítását, melynek ugyancsak főmérnöke lett.

1954-1958 között az MTA által alapított Méréstechnikai és Műszaki Intézet (MÉMI) igazgatója volt. Az Intézetben 1955-ben megalakult egy elektronikus számológépekkel foglalkozó kutató csoport Tarján Rezső vezetésével; e csoportból jött létre 1956-ban az MTA Kibernetikai Kutató Csoport (KKCS).

1958-ban az MTA létrehozta a Méréstechnikai Központ Kutató Laboratóriumot (MKKL), melynek igazgatója volt annak 1973-as megszűnéséig. Az intézmény feladata a tudomány és technika legújabb eredményeinek az ipari méréstechnika területén történő hasznosítása volt; a kutatás mellett a kifejlesztett termékeket le is gyártották.

15 éven keresztül oktatott a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Villamosmérnöki Karán, a Műszer és Finommechanika, majd átnevezett nevén a Műszer és Méréstechnika Tanszéken; címzetes egyetemi tanár.

1958-ban egyik alapítója és főtitkára volt a Nemzetközi Méréstechnikai Szövetségnek (IMEKO; Internationale Meßtechnische Konföderation), amely fiatal tudósok számára egy róla elnevezett, általa felajánlott díjat ítél oda háromévenkénti kongresszusain.

Meghatározó tevékenységet fejtett ki annak érdekében, hogy a II. Világháborút követő hidegháborús időszakban Magyarország tagja lehetett öt nagy mérnöki világszervezetnek: IFAC (International Federation of Automatic Control), IMEKO, IFIP (International Federation for Information Processing), IFORS (International Federation of Operational Research Societies) és IMACS (Institute for Mathematics & Computer Science). E szervezeteknek fontos szerepük volt és van az NJSZT nemzetközi kapcsolataiban is.

Ismert kitüntetése a Munka érdemrend arany fokozata (1964).