Vámos Tibor

1950-ben az Erőmű Beruházási Vállalat (ERBE) dolgozójaként az Inotai Hőerőmű villamos szerelési munkáinál, majd 1952-től a Dunai Vasmű építésénél dolgozott, mérnöki és építésvezetői beosztásokban.

1954-1958 között aspiráns volt a Villamosenergetikai Kutató Intézetnél (VEIKI), ahol villamos erőművek és rendszerek folyamatszabályozásával foglalkozott (kandidátusi disszertációjának témája a dobos szénportüzelésű kazánok terhelésszabályozása volt).

1958-tól 1964-ig az MTA Automatizálási Osztályának vezetője volt. Akadémiai doktori disszertációját – erőművek és energetikai rendszerek dinamikus viselkedésének és számítógépes módszerek hazai alkalmazása témában – 1964-ben védi meg.
1964-ben Benedikt Ottóval és Csáki Frigyessel megalapította az MTA Automatizálási Kutató Intézetet (AKI), melyet azután az MTA Számítástechnikai Kutatóközpontjával egyesítve, munkatársaival együtt 1974-ban létrehozta az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetet (SZTAKI). Ennek 1985-ig igazgatója volt; 1986-2010 között az Intézeti Tanács elnöke, professzor emeritus.

1969-től a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) professzora. 1990-től a Középeurópai Egyetem (CEU) Tudományos Programja mellett működő kuratórium elnöke. 1993-ban az amerikai George Mason Egyetem vendége, 1993 és 1994-ben tiszteletbeli kutató professzora volt. 1973-ben az MTA levelező, 1979-től rendes tagja.

Szakterületei: kezdetben nagy rendszerek folyamatirányítása, később a mesterséges intelligencia, ezen belül tudásalapú rendszerek, tudásreprezentáció, robotlátás, alakfelismerés, episztemológia.
Műszaki ember létére ismerte a görög klasszikusokat, a modern művészeteket, értette a társadalomtudományok szempontjait és nyelvét: összekötő láncszemként tekintettek rá a tudomány és az ipar között.

Aktív tudományos és társadalmi tevékenységét jelzi több mint 270 publikációja; több könyvet írt és szerkesztett. Nemzetközi és hazai folyóiratoknak volt szerkesztőbizottsági tagja (így pl.: Magyar Tudomány).
Számos tudományos és szakmai szervezetben töltött be elnöki és tiszteletbeli pozíciókat. Így: 1981-1984 között a Nemzetközi Automatizálási Szövetség (IFAC) elnöke, 1987-től életfogytiglani tanácsadó (Life Time Advisor); 1986-tól az Amerikai Elektrotechnikai és Elektronikai Egyesület (IEEE) tiszteletbeli tagja (Fellow); a Mesterséges Intelligencia Európai Koordinációs Bizottságának tiszteleti tagja (fellow); 1975-1985 között az NJSZT elnöke, majd tiszteletbeli elnöke; 1992-től az Osztrák Számítógép Társulat (ÖCG) tiszteletbeli tagja; 1994-től az Osztrák Kibernetikai Kutató Társulat tagja; 1999-től a Magyar Ókortudományi Társaság tiszteleti tagja. Tagja volt 2002-től a Technika-, Mérnök- és Tudománytörténet (TMTT) Doktori Iskola Szakmai Doktori Tanácsának; az MTA Automatizálási és Számítástechnikai Bizottságának; az MTA Informatikai Bizottságának.

Főbb szakmai kitüntetései: Állami-díj (magyar állam, 1963); Neumann-díj (NJSZT, 1986); a Tallinni Műszaki Egyetem díszdoktori címe (1986); IFAC-érem (1990); Chorafas-díj (Svájci Tudományos Akadémia, 1994); a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje (magyar állam, 1996); az év ismeretterjesztő tudósa (Tudományos Újságírók Klubja, 2005); Neumann-plakett és –oklevél (NJSZT, 2006); Életmű-díj (NJSZT, 2006); Széchenyi-díj (magyar állam, 2008).