IBM 1403 sornyomtató
A sornyomtatót 1959-ben vezették be, még az 1400-as sorozatú gépekhez. Rendkívül hosszú életű alkotás volt, még a 370-es rendszert is megélte. Érdekessége, hogy kalapácsok nem a festékszalagra ütöttek, hanem a papírt nyomták a festékszalaghoz.
Használat
Nagy mennyiségű, gyors adatnyomtatás és másolat-készítés
Az 1970-es évtized végéig gyakorlatilag minden IBM számítógép mellett használták
Felépítés
A nyomtató lényeges alkatrészei:
- kalapács-sor
- karakterlánc
- festékszalag-tekercs és továbbítószerkezet
- papírtovábbító szerkezet
Az egy sorban kinyomtatható karakterek számát a kalapács-sorban levő kalapácsok száma (120 vagy 132) határozta meg.
A kinyomtatható karaktereket a 240 karakterhelyes, cserélhető nyomtatólánc tartalmazta. Az alapkészlethez 48 különböző karakter tartozott: 26 nagybetű, 10 számjegy, és 12 írásjel (& , . – $ * / % # @ ≠ ⌑).
A karakterlánc cseréjével különböző típusú karaktereket (kisbetűk, dőlt betűk, görög betűk stb.) lehetett nyomtatni.
Működés
Nyomtatáskor a karakterlánc folyamatosan, vízszintesen futott körbe a papír előtt, a festékszalag pedig teljes sorszélességben, fggőlegesen haladt a karakterlánc és a papír között. A hagyományos írógépekkel ellentétben, a kalapácssor a papír mögött helyezkedett el, és amikor a kívánt karakter elhaladt egy-egy pozíció előtt, a megfelelő kalapács — a festékszalagon keresztül — nekiütötte a papírt a nyomtatóláncnak, így az aktuális karakter képe jelent meg a papíron.
A kalapácsokat erős elektromágnes működtette, amelynek tekercsén éppen a kellő pillanatban haladt át a gerjesztőáram. Ez a folyamat néhány ezredmásodperc alatt zajlott le, utána a kalapácsot egy rugó automatikusan visszahúzta nyugalmi helyzetbe.
A nyomtatónak 600 lpm és 1100 lpm sebességű változata készült. A nyomtatási sebességet az is befolyásolta, hogy a karakterkészlet hányszor fért rá a karakterláncra. Szükség esetén a lánc-cserét néhány perc alatt el lehetett végezni.
A legfeljebb 6 példányos, harmonika-hajtogatású papírt a szélén levő perforációba kapaszkodó fogaskerekek függőlegesen továbbították. A soremelések, illetve visszalépések számát, valamint a soron belüli kezdőpozíciót is, a programozható “kocsivezérlő-szalag” határozta meg, így különböző formátumokat — akár különböző méretű papírokra is — lehetett nyomtatni.
Létezett két színű festékszalag is.
Programkészlet
A nyomtatót a számítógép operációs rendszere vezérelte.
Különböző nyomtatási képekhez számos egyedi programot írtak.
Érdekességként említjük a nyomtatóval készült Mona Lisa képet, vagy a nyomtató kalapácsainak kopogását kihasználó zenélő programot, ritmus-gépet.
Történeti érdekességek
A nyomtató egyidős a — szintén korszakalkotó — gömbfejes írógéppel. Sikerét a korábban használt nyomtatókhoz képest egyszerűbb és rugalmasabb kivitelének, valamint a karakterláncos kialakításnak köszönheti.
Idővel különböző kiegészítő berendezések készültek hozzá: perforáció leszedők, lapvágók, hajtogatók, boríték készítők stb. Szokásos banki alkalmazás volt például a csekkfüzet-készítő kiegészítés, de ismerünk könyvkötő, vagy másolat-összekötő alkalmazásokat is.
Források
Általános ismertetés, valamit a felépítés és a működés bemutatása videón: IBM 1403 sornyomtató
Történeti, műszaki és modell-adatok: IBM 1403 (angol)
Létrehozva: 2016.07.20. 22:39
Utolsó módosítás: 2020.07.24. 12:04